Már kis gyermekkorban is arra vágytam, hogy majd egyszer gyerekek között dolgozzam, taníthassam Őket és megmutassam nekik, mennyi mindent rejt a világ. Ezért nem is volt kérdés, hogy tanári pályára lépek. Miután megszereztem a matematika-rajz tanári diplomát, elkezdtem dolgozni volt iskolámban, Kunszentmiklóson. 5-8. osztályosokat tanítottam nagy erőbedobással és lelkesedéssel.
Később elvégeztem az ELTE-n a számítástechnika szakot, ugyanis mérhetetlenül nagy tanulási igény mutatkozott az informatika világára. Annyira jól sikerült a képzés a gyerekek körében, hogy a felnőtteket is elkezdtem oktatni és később a helyi szakközépiskolába is áthívtak tanítani.
Majd elkezdtük a felnőtteket oktatni, amivel addig jutottunk, hogy már átlagosan 3000 fő körül van az OKJ szakmát szerző tanulóink száma évente. Több mint 50 tanárunk oktatja őket. 2003-ban létrehoztunk egy alapítványt is, mivel folyamatosan előttem volt továbbra is
feladatként, hogy a gyerekekkel van teendőm. 2004-ben meg is kezdte működését alapítványi iskolánk, a Szent Imre Szakképző Iskola Kunszentmiklóson. Igyekeztem gyerekszerető, jó szakemberekre rábízni osztályainkat.
Nem a lexikális tudás a fő cél, hisz azt  illanatok alatt előkeresik mobiljukon. Hanem az egyéb képességeket, készségeket és az emberséget, az élethez való viszonyt tereljük jó mederbe. Mindezt vidáman, örömmel, mégis kötelességtudattal társítva, családias
környezetben. Szakközépiskolánkat bővítettük általános iskolával Kecskeméten és Budapesten. 2019-ben mindkét helyszínen elindultak első osztályaink. Majd 2020 szeptemberében Budaörsön is megkezdjük a tanítást.
Nagy örömmel indulunk neki csapatunkkal ennek a nem egyszerű feladatnak, folyamatosan alakítjuk módszereinket a diákok igényeihez igazodva. Bízunk abban, mindenki legnagyobb megelégedésére működnek magán általános iskoláink, mert Nálunk tényleg a gyermek az első.

Már kisgyerekként tanító néni akartam lenni. A Comenius Tanítóképző Főiskolás éveimet nagyon élveztem. Kikerülve a „nagybetűs életbe” kalandnak, szórakozásnak éreztem a tanítást. Érdekes változást jelentett számomra az az állapot, amikor anya lettem, s a saját
gyermekem jött az iskolámba. Innentől megváltozott a tanítási stílusom. Elkezdtem más felelősséget érezni a gyermekek iránt. Megfogalmazódott bennem, hogy következetes neveléssel, személyes példaadással, törődő szeretettel, megfelelő empátiával – „leguggolva a gyermekhez” – eredményes lesz tanítói tevékenységem. Hamar felismertem azt, hogy már kevés vagyok „egy könyvvel a kezemben”! S a változó világban már nem a lexikális tudás a fontos, hanem az alkalmazni képes tudás. Kooperatív tanulásszervezés, projekt oktatás, …. s ne is beszéljünk a tanítói szerep megváltozásáról. A facilitátor szerepét kell betöltenem.

A gyermeket – mint fejlődő személyiséget – segítenem, támogatnom, terelnem kell a fejlődés útján úgy, hogy az együtt töltött évek után el tudja engedni a „kezem”. Önálló, változni tudó, alkalmazkodó felnőtté tudjon válni. Tudjon dönteni a sorsa felől, s nem utolsó sorban tanulmányi ideje alatt élvezze az iskolában töltött éveket.
Soraimat Alvin Tofler gondolataival szeretném zárni:
„A XXI. század analfabétái nem azok, akik nem tudnak írni és olvasni, hanem azok, akik nem tanulnak meg tanulni.”

Egykoron Pannonhalmán koptattam az iskola padjait, majd Budapestre kerültem…

• A Magyar Testnevelési Egyetemen szereztem testnevelő tanári és úszó szakedző diplomát. Iskolában, óvodában tanítok, mozgásfejlesztő pedagógusként „boribabatorna” foglalkozásokat tartok Wekerlén, szűkebb lakóhelyemen.
• Pedagógus társammal „Rajzos dalolás” meseprogramokat, léleknyitogató órákat viszünk a gyerekek közé, több, mint egy évtizede az ország különböző pontjára.
• Szülőknek-pedagógusoknak továbbképzéseket vezetek a komplex, kreatív mozgásfejlesztésről.
• Nyaranta családi, élménypedagógia jellegű kalandtáborokat tartok.
• Különleges fotózások, valódi érzelmeket tükröző, bolondos portréképek születnek meg a „GáBori Pillanatok” fotózásaink során.

Az élményszintű tanításban, a kreatív, szabad gondolkodásban hiszek, minden korosztályban, minden környezetben.

Meggyőződésem, hogy a gyermekek személyiségének fejlődéséhez nagy mértékben hozzájárul a művészet. Célom, hogy minden egyes tanuló fedezze fel belső világának sokszínűségét és jusson el saját egyéniségéhez, melyet a zene befogadása, átélése és létrehozása kifejezetten támogat. A zeneművészet lehetőséget ad a minket körülvevő világ tartalmának megismerésére, így a zenetanítás során számomra legfontosabb komponens az analógiák szemléltetése.