Már kisgyerekként tanító néni akartam lenni. A Comenius Tanítóképző Főiskolás éveimet nagyon élveztem. Kikerülve a „nagybetűs életbe” kalandnak, szórakozásnak éreztem a tanítást. Érdekes változást jelentett számomra az az állapot, amikor anya lettem, s a saját gyermekem jött az iskolámba. Innentől megváltozott a tanítási stílusom. Elkezdtem más felelősséget érezni a gyermekek iránt. Megfogalmazódott bennem, hogy következetes neveléssel, személyes példaadással, törődő szeretettel, megfelelő empátiával – „leguggolva a gyermekhez” – eredményes lesz tanítói tevékenységem. Hamar felismertem azt, hogy már kevés vagyok „egy könyvvel a kezemben”! S a változó világban már nem a lexikális tudás a fontos, hanem az alkalmazni képes tudás. Kooperatív tanulásszervezés, projekt oktatás, …. s ne is beszéljünk a tanítói szerep megváltozásáról. A facilitátor szerepét kell betöltenem.

A gyermeket – mint fejlődő személyiséget – segítenem, támogatnom, terelnem kell a fejlődés útján úgy, hogy az együtt töltött évek után el tudja engedni a „kezem”. Önálló, változni tudó, alkalmazkodó felnőtté tudjon válni. Tudjon dönteni a sorsa felől, s nem utolsó sorban tanulmányi ideje alatt élvezze az iskolában töltött éveket.
Soraimat Alvin Tofler gondolataival szeretném zárni:
„A XXI. század analfabétái nem azok, akik nem tudnak írni és olvasni, hanem azok, akik nem tanulnak meg tanulni.”

Gyermekkorom óta, tudatosan készültem a pedagógus pályára. Hiszem és vallom, eddigi tapasztalataim is alátámasztják, a gyermeki lélek nem ismer határokat. Ha a tanuló megtalálja azt a pedagógust, akivel képes együtt munkálkodni, hatalmas sikereket tud elérni. Azonban ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, sokszor hosszú utat kell megtenni és ez az út minden gyermek esetében más kövekkel van kirakva. Munkám során arra törekszem, hogy megtaláljam minden tanulóban azt az értéket, amit tovább lehet építeni. A mai világ különleges kompetenciákat követel meg a pedagógustól, folyamatos tanulással azon vagyok, hogy mindezeknek eleget tudjak tenni. Mindennapjaimat a következő gondolat vezérli:

“Akkor tanít jól az ember, ha közben ő maga is tanul.” – (Vörös István)

Szerencsésnek érzem magam, mert évek óta foglalkozom azzal ami igazán érdekel, a gyerekek nevelésével, fejlesztésével. Kezdetben csak korrepetáltam a tanulókat matematikából, mellette pedig kosárlabda edzőként neveltem őket. Ma már több év iskolai tapasztalat is áll mögöttem melynek során próbáltam minnél több olyan fiatalt képezni, akik hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak mind intellektusuk, mind a csapatszellemük folytán. A matematika és a természettudományok az életem és a megszerzett tudás továbbadása a célom szórakoztató érdekes formában úgy hogy közben a csapatmunka, a kitartás és a erkölcsösség alapjait is igyekszem lefektetni tanulóink fejében.
Logikus gondolkodásmóddal megszünik a világ fekete-fehér lenni, és megláthatjuk a lehetőségek szivárványát.

Magyar, történelem szakos tanár vagyok, 28 éve tanítok, még mindig nagyon lelkesen. A legfontosabb számomra, hogy boldog gyerekeket és felnőtteket (kollégákat) lássak magam körül, mert meggyőződésem, hogy így fantasztikus dolgokra vagyunk képesek együtt. Ez nemcsak meggyőződés, hanem tapasztalat is! 😊 A szeretetet, egymás elfogadását szintén alapvető értéknek tekintem. A tanítás céljának a körülöttünk lévő világ működésének megértését tartom, nemcsak a természeti jelenségekre gondolva, hanem az emberi kapcsolatokra is. Az érzelmek befogadása és kimutatása egy támogató közegben elengedhetetlen. A mai, modern világban nyitottnak kell lennünk, személyes példamutatással ösztönzöm a gyerekeket erre, rendkívül sokat tanulok tőlük. Kedvenceim a projektek, digitális tananyagok, rejtvények és a mozgásos feladatok. Szeretem jókedvvel, a kacagással és humorral fűszerezni az óráimat.