Régi gyerekkori álmom volt egy békés, vidám diákközpontú iskola megteremtése, így szívügyemnek tekintem a Mátrix iskola sorsát. Anyaként és közel 25 éve több diplomás tanárként dolgozó szakemberként nap mint nap szembesülök azzal a ténnyel, hogy mennyire fontos a gyermekek személyiségét kibontatkoztató, segítő, támogató környezet megteremtése, ahol egyéni képességeik és érdeklődésük, tempójuk alapján haladhatnak.
Nyelvtanárként fontosnak tartom a korai és játékos, mindennapos nyelvtanulást, amely segíti diákjaink későbbi boldogulását. Azon dolgozom, hogy a Mátrix suli egy védett kis vidám sziget legyen, ahol minden diákunk megélheti a békés, nyugodt gyermekkort. Arra
törekszem, hogy minden kisdiákunk úgy bánjon a másikkal, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.

Már kisgyerekként tanító néni akartam lenni. A Comenius Tanítóképző Főiskolás éveimet nagyon élveztem. Kikerülve a „nagybetűs életbe” kalandnak, szórakozásnak éreztem a tanítást. Érdekes változást jelentett számomra az az állapot, amikor anya lettem, s a saját
gyermekem jött az iskolámba. Innentől megváltozott a tanítási stílusom. Elkezdtem más felelősséget érezni a gyermekek iránt. Megfogalmazódott bennem, hogy következetes neveléssel, személyes példaadással, törődő szeretettel, megfelelő empátiával – „leguggolva a gyermekhez” – eredményes lesz tanítói tevékenységem. Hamar felismertem azt, hogy már kevés vagyok „egy könyvvel a kezemben”! S a változó világban már nem a lexikális tudás a fontos, hanem az alkalmazni képes tudás. Kooperatív tanulásszervezés, projekt oktatás, …. s ne is beszéljünk a tanítói szerep megváltozásáról. A facilitátor szerepét kell betöltenem.

A gyermeket – mint fejlődő személyiséget – segítenem, támogatnom, terelnem kell a fejlődés útján úgy, hogy az együtt töltött évek után el tudja engedni a „kezem”. Önálló, változni tudó, alkalmazkodó felnőtté tudjon válni. Tudjon dönteni a sorsa felől, s nem utolsó sorban tanulmányi ideje alatt élvezze az iskolában töltött éveket.
Soraimat Alvin Tofler gondolataival szeretném zárni:
„A XXI. század analfabétái nem azok, akik nem tudnak írni és olvasni, hanem azok, akik nem tanulnak meg tanulni.”

Szerencsésnek érzem magam, mert évek óta foglalkozom azzal ami igazán érdekel, a gyerekek nevelésével, fejlesztésével. Kezdetben csak korrepetáltam a tanulókat matematikából, mellette pedig kosárlabda edzőként neveltem őket. Ma már több év iskolai tapasztalat is áll mögöttem melynek során próbáltam minnél több olyan fiatalt képezni, akik hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak mind intellektusuk, mind a csapatszellemük folytán. A matematika és a természettudományok az életem és a megszerzett tudás továbbadása a célom szórakoztató érdekes formában úgy hogy közben a csapatmunka, a kitartás és a erkölcsösség alapjait is igyekszem lefektetni tanulóink fejében.
Logikus gondolkodásmóddal megszünik a világ fekete-fehér lenni, és megláthatjuk a lehetőségek szivárványát.

Meggyőződésem, hogy a gyermekek személyiségének fejlődéséhez nagy mértékben hozzájárul a művészet. Célom, hogy minden egyes tanuló fedezze fel belső világának sokszínűségét és jusson el saját egyéniségéhez, melyet a zene befogadása, átélése és létrehozása kifejezetten támogat. A zeneművészet lehetőséget ad a minket körülvevő világ tartalmának megismerésére, így a zenetanítás során számomra legfontosabb komponens az analógiák szemléltetése.