FARKAS DÓRA – POZITÍV fegyelmezés

Fegyelmezés, nevelés. Sokszor elgondolkodom ezeken, hogy mikor és hogyan zajlik, kik azok, akik kölcsönösen hatással vannak egymásra. Azután az is eszembe jut, hogy folyamatosan halljuk, hogy a mai gyerekek bizony mások. Pedagógusként látom nap, mint nap ennek előnyeit és hátrányait. De, ha minden megváltozott, a családok, a felnövekvő generáció, a férfiak és a nők szerepe, szinte az egész világ, akkor mivel segíthetünk egymásnak, és valójában hogyan tudunk jól „nevelni”?!
Ebben nyújt segítséget egy olyan szemlélet, amikor nem büntetéssel érjük el, hogy a gyermek tanuljon a hibájából. Ez a szemlélet ennél sokkal pozitívabb utat mutat nekünk.

Nincs új a nap alatt, mindannyian tudjuk, hogy sokan foglalkoztak már ezzel a kérdéskörrel, hogy hogyan lehetek egyben határozott, de mégis engedékeny, elfogadó „nevelő”. Egymás tiszteletére, motiválhatóvá és megoldásközpontúvá, elfogadóvá kell nevelgetnünk őket. Ha megtaláljuk a hozzájuk vezető utat, ha kulcsot találunk hozzájuk, jó úton járunk.
A gyerekeknek szükségük van biztonságra és nagyfokú kötődésre. Fontos számukra, hogy ne bántsák meg azt, akit nagyon szeretnek. Nekünk itt van esélyünk, ezzel az eszközzel tudjuk megmutatni, hogy mi a helyes. Az egymásra figyelés, a törődés nagyon fontos alappillére kell, hogy legyen a mai generációnknak is. Lehet, hogy úgy gondoljuk, hogy állandóan a kütyüket nyomkodják, nincs is szükségük társaságra, de ez nem így van.
Az igazi nevelés kulcsa abban rejtőzhet, ha elkövetünk valamit, akkor nem ellen szeretnénk szegülni, inkább csak jelzés, hogy nem figyelnek rám, hiányosak vagy felszínesek az érzelmi visszajelzéseink.

Mitől lesz nevelésünk pozitív?
Attól, hogy

  • nem csak a problémát látjuk, hanem próbáljuk meglátni és megtanítani azt is,
  • hogyan kell ezen túllendülni, megoldani.
    kölcsönösen tiszteljük egymást, mert mindannyian hibázunk és hibázni
    szabad!
  • megadni a megfelelő érzelmi szükségleteket – az elfogadó SZERETETET.
  • az általános dicsérgetés helyett elismerni a valódi erőfeszítéseket.
  • Képes vagyok rá! Nekem is sikerülhet! – az önismeret minél magasabb foka a cél.

A pozitív fegyelmezés tehát nem büntetést jelent, és nem is azt, hogy nincsenek szabályok a gyermekek életében. Ez a nevelési módszer arra törekszik, hogy biztosítsa a gyerekeket arról, hogy szeretik és törődnek vele, hogy vannak közösen kialakított keretek, szabályok, határok amiket be kell tartani. Mindezek hosszú távon hozzájárulnak ahhoz, hogy egy gyerekekből jól működő felnőttek válhassanak.

„Semmi olyat ne tegyél meg a gyerek helyett, amit maga is képes megtenni, mert ha túl sokat teszünk meg helyettük, akkor megfosztjuk a gyereket a tanulás/gyakorlás lehetőségétől, melynek révén kialakulhatna bennük a bizonyosság, hogy ők maguk is képesek megtenni, elvégezni dolgokat. A társadalmi felelősségvállalás tanításának első lépcsője, ha önállóságra tanítjuk a gyermekeket. Az önálló gyermekből önálló felnőtt válik, aki készen áll arra, hogy másoknak segítsen, és amikor megteszi, rendkívül ügyesnek és rátermettnek érzi majd magát benne.” (Rudolf Dreikurs)

Könyvajánló:
Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés
H. Stephen Glenn – Lynn Lott – Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés az iskolában – A kölcsönös tisztelet, az együttműködés és a felelősségteljes gondolkodás kialakítása
a tanítás során